Tenisz Blog

A szúnyog jövőképe

Juan Carlos Ferrero a héten játszotta utolsó mérkőzését profi pályafutása során, mégpedig saját versenyén, a valenciai viadalon. A 16 tornagyőzelmet arató 32 éves spanyol teniszező „civilként” sem lógatja majd a lábát, többek között szállodája üzemeltetése tölti majd ki mindennapjait.

Igazán családias hangulatban búcsúzott el a profik világától Ferrero, hiszen az ütőt a valenciai versenyen tette le, amelynek ő és David Ferrer a „tulajdonosa”, utolsó meccsét ráadásul Nicolás Almagróval játszotta, akinek a következő szezontól a részmunkaidős edzője lesz.

„Rég éreztem ennyire jól magam a pályán – mondta Ferrero, miután 7:5, 6:3-ra kikapott jó barátjától az első fordulóban. – Szeretném megköszönni mindenkinek, hogy támogattak, nemcsak idén, hanem minden évben, amikor elindultam itt. Mindig is különleges volt ez a torna számomra, a mostani pedig még inkább az.”

Ferrero 1980-ban született a Valenciához közeli Ontinyent városában. Tizenhét éves volt, amikor rákban szenvedő édesanyja meghalt, de egész pályafutása alatt ösztönzőleg hatott rá a személye. 1998-ban állt profinak, és hamar salakkirálynak kiáltották ki. A 2002-es Roland Garros döntőjében lábsérüléssel küzdve még kikapott honfitársától, Albert Costától, egy év múlva viszont már megnyerte a Francia nemzetközi teniszbajnokságot, a fináléban a holland meglepetésembert, Martin Verkerket legyőzve. Bár előtte és utána is ért el szép sikereket, karrierje során egyértelműen a 2003-as esztendő számított a csúcspontnak. A US Openen is döntőbe jutott, és ugyan Andy Roddicktól kikapott, ez sem „menthette meg” a világelsőségtől, amely nyolc hétig tartott számára. Csillaga tovább is ragyoghatott volna, de jött Roger Federer, majd Rafael Nadal, a bárányhimlő sem kerülte el, egy edzésen pedig olyan szerencsétlenül esett, hogy csukló- és bordasérülést szenvedett.

A 2002-es Mesterek tornáján Lleyton Hewitt ellen kétszettes hátrányból egyenlített a döntőben, de végül kikapott. Több szerencséje volt a Davis-kupában, amelyet 2000-ben és 2004-ben is az ő hathatós közreműködésével hódított el Spanyolország – a 2009-es sikerükből csak két győzelemmel vette ki a részét.

Gyors mozgása és vékony lábai miatt a Szúnyog becenevet kapta. Kedvenc sportágában szerinte 50 százalékban a mentális felkészültség dönt, 45 százalékban az erőnlét, míg a tenisztudást csak 5 százalékra „taksálta”.

Előrelátó ember lévén már aktív játékosként elkezdett a jövőre gondolni – bár a tenisszel megkeresett majd 14 millió dollárja azért ad némi alapot a gondtalan nyugdíjas évekhez –, az üzleti dolgok mindig is érdekelték. Ennek is szerepe lehetett abban, hogy 2007-ben megvett egy öreg épületet Bocairentében – 50 km-re Valenciától –, és felújítva egy csinos kis szállodává alakította. A Hotel Ferreróban 12 luxuslakosztály mellett könyvtár, úszómedence, spa-szolgáltatások, fitneszterem és két étterem (Michelin csillaggal) várja a vendégeket. Többek között Marija Sarapova is megfordult már a szállodában.

Emellett saját teniszakadémiát is üzemeltet, amelyről Andy Murray édesanyja, Judy hízelgő véleménnyel volt: „Ez egy egyedülálló akadémia, és valószínűleg a legszebb, amelyben valaha voltam.”

Ferrero számos nagy csatát megvívott karrierje során, sok klasszissal találkozott, közülük Roger Federert tartja a legjobbnak: „Ő az egyetlen játékos, aki ellen alsóbbrendűnek éreztem magam a pályán. Úgy érzed, hogy bármit meg tud csinálni.”

Visszavonulásáról így nyilatkozott: „Rendkívül nehéz döntés volt hátrahagyni egy olyan világot, amely ennyire meghatározta az életedet. Azonban nagyon kemény évem volt, az ember pedig előbb-utóbb rájön, hogy a motivációja már nem a régi.”

NÉVJEGY
Név: Juan Carlos Ferrero
Állampolgárság: spanyol
Született: 1980. február 12., Ontinyent
Profi karrier kezdete: 1998
Pénzdíj:             13 965 966       dollár
Legjobb helyezése a világranglistán: 1. (2003. szeptember 8.)
Megnyert tornák száma: 16
Győzelmei/vereségei egyesben: 479/261
Legnagyobb sikerei: Roland Garros-győzelem (2003), Roland Garros-döntő (2002), US Open-döntő (2003), Mester Tornája-döntő (2002), Australian Open-elődöntő (2004), wimbledoni negyeddöntő (2007, 2009)