Tenisz Blog
A nap híre

Ma lenne 70 éves Arthur Ashe

Az 1943. július 10-én született amerikai teniszező, az első és eddig az egyetlen fekete bőrű, férfi wimbledoni bajnok.

Az anyja halála miatt korán árvaságra jutott kisfiút édesapja nagyon féltette, szigorúan nevelte, törékeny alkata miatt nem engedte, hogy a fekete gyerekek körében népszerű amerikai futballt játssza. A kisfiú így a közelükben levő – feketéknek kijelölt – Brookfield játszótéren a teniszezés alapjaival ismerkedett meg és egyre ügyesebben forgatta az ütőt.

Tehetségére hamar felfigyeltek, középiskolás korától a fekete tenisz keresztapjának tartott Robert Walter Johnson vette pártfogásába, s az ő támogatásával indulhatott első fekete játékosként 1958-ban a marylandi fiúbajnokságon. A mecénás a szegregált Richmondból – ahol csak feketékkel edzhetett – a nyitottabb St. Louis-ba vitte, hogy a junior teniszbajnokságokon fejlessze tanítványa tudását.

1960-tól Ashe a kiváló teniszprogrammal rendelkező Los Angeles-i Kalifornia Egyetem (UCLA) sportösztöndíjával folytatta tanulmányait. Három évvel később, 1963-ban az első fekete bőrűként beválogatták az amerikai Davis Kupa-csapatba. A Sports Illustrated magazin kétszer is címlapon mutatta be az afroamerikai tehetséget, aki 1966-ban üzleti adminisztrációból szerzett diplomát, miközben egyéniben és csapatban is megnyerte az amerikai egyetemi bajnokságot (NCAA). Ezt követően két évet az amerikai hadseregben szolgált.

1968-ban Ashe előbb megnyerte az amerikai amatőr bajnokságot, majd szeptember 9-én – első és máig egyedüli feketeként – a holland Tom Okker legyőzésével az első nyílt amerikai teniszbajnokságot, a US Opent. Amatőrként be kellett érnie a dicsőséggel, a győztest illető pénzdíjat a profiként induló vesztes kapta meg.

1970 januárjában megnyerte második Grand Slam tornáját, az Australian Opent, majd szeptemberben a profik közé igazolt. 1971-ben párosban győzött a párizsi Roland Garroson. 1973-ban az első fekete játékosként vehetett részt a dél-afrikai nyílt teniszbajnokságon, amelyet Tom Okkerrel az oldalán párosban megnyert. Részvételéhez a dél-afrikai kormány külön engedélye kellett, mivel apartheid-ellenes tevékenysége miatt vízumkérelmét éveken át elutasították.

1975-ben honfitársa, Jimmy Connors legyőzésével az első és eddig egyetlen fekete férfiként megnyerte a wimbledoni bajnokságot, és Björn Borg ellenében a WCT-világbajnokságot. 1977 januárjában párosban győzött az ausztrál nyílt bajnokságon. Ez az év a magánéletében is fontos változást hozott, feleségül vette Jeanne Moutoussamy fotográfust, akivel kilenc évvel később egy kislányt adoptáltak.

Ashe életét és sportpályafutását 1979-ben örökletes szívbetegsége törte derékba, szívinfarktust kapott, négyes bypass műtéten esett át. 1980-ban 818 győzelemmel, 260 vereséggel és 51 bajnoki címmel a háta mögött be kellett jelentenie visszavonulását.

Aktivitása azonban ezután sem csökkent. A sporttal kommentátorként és az amerikai Davis Kupa-csapat kapitányaként tartotta a kapcsolatot, polgárjogi aktivistaként pedig küzdött a faji megkülönböztetés ellen. Nagy odaadással kutatta az amerikai fekete sport történetét, amelyet a kezdetektől feldolgozott és A Hard Road to Glory (Nehéz út a győzelemig) című háromkötetes könyvében közzé is tett.

Állapota romlása miatt 1983-ban újabb szívműtétet végeztek el rajta. Öt évvel később AIDS-sel diagnosztizálták, a HIV-vírussal a műtét során kapott vérátömlesztéskor fertőződött meg. (A vér HIV-szűrése csak 1985 után vált általánossá.) A betegségéről szóló szenzációs hírt a USA Today magazin akarta közölni, de ezt megelőzendő 1992. április 8-án Ashe maga jelentette be HIV-fertőzöttségét.

Utolsó évét az AIDS-szel kapcsolatos felvilágosító munkának, az AIDS-kutatást támogató alapítvány létrehozásának és emlékiratai (Days of Grace) megírásának szentelte. A könyv befejezése után néhány nappal, 1993. február 6-án, 49 éves korában halt meg New Yorkban az AIDS miatt kialakult tüdőgyulladásban.

Az egy évtizeden át a világranglista élvonalában szereplő sportolót 1985-ben felvették a teniszhírességek csarnokának tagjai közé, 1993-ban posztumusz megkapta a legrangosabb amerikai polgári kitüntetést, az Elnöki Szabadság-érdemrendet. Halála után szobrot állítottak emlékére szülővárosa központjában, ahova gyerekként be sem léphetett.

1997 óta a New York-i Flushing Meadows Parkban az ő nevét viseli a világ legnagyobb, 23 200 nézőt befogadó teniszstadionja, a US Open centerpályája.

Hirdetés